Ovis Jóga Tábor beszámoló 1. nap

Nagyon röviden elmondhatom, hogy még annál is pozitívabban zajlott az Ovis Jóga Tábor 1. napja, amit legmerészebb álmaimban remélni mertem :) Imádkoztam érte, hogy ez a 10 gyermek nagyon harmonikusan tudjon együtt működni velem és egymással, és abszolút ezt éltem meg a mai napon, és ezt gondolom, a gyerekek is :)
Reggel 8:00-kor nyitottuk a tábor kapuit. Sorban érkeztek a gyerekek, zökkenőmentesen váltak le a szülőkről és csatlakoztak be a táborba, színezőkkel és játékokkal vártuk őket. 10 gyermek érkezett, 4 fiú és 6 lányka, és közülük csak 1 gyermek jött úgy, hogy senkit sem ismert, még engem sem, a többiek vagy egy ovis csoportba jártak, vagy barátnők voltak, vagy már jártak hozzám ovis jógára, és ezek keveréke ? Azt gondolom, hogy az összeszokottság jelentős könnyítés volt mindannyiunk számára :)
Mivel mindenki reggelizett otthon többet-kevesebbet, 9:00-kor kimentünk a játszótérre, és 45 percet ott töltöttünk a friss levegőn, a még elviselhető hőmérsékleten, és még nem túl erős napsütésben. Ez azért is volt szükséges, mert akik már reggel 8:00 óta várták a többieket, épp elegendő mozgási energiát halmoztak fel magukban, és azt most a szabad térben kimozoghatták, kifuthatták.
9:45-kor mentünk vissza a táborhelyünkre, és kézmosás után nekiláttunk a tízórai készítéshez. Mindenki segített a terítésben, és választhattak, hogy a vajas sonkás burgonyás kenyeret fehér paprikával és paradicsommal, vagy sonka nélkül, vagy vaj nélkül, vagy kenyér nélkül, vagy melyik zöldség nélkül tudják vállalni :-D A verziók ellenére én örültem, mert mindenki szépen, nyugodtan, csendesen eszegetett szép mennyiségben, volt, akinek 3xos repetát kellett adjak :) Mindenkivel megbeszéltük, hogy próbáljon többször keveset magához venni inkább, hogy ételt ne dobjunk a szemétbe, de egyébként annyit egyen, ami igazán jólesik neki, nem kell megenni azt, amit már nem kíván.
A tízórai után annyi szabad játék volt, amíg Iza segítségével eltakarítottuk az étkezés nyomait :) Iza egyébként egész nap rengeteget segített nekem :)
Addig a segítőm – a lányom személyében :) - felügyelte a szabad játékot a teremben.
A délelőttöt jóga foglalkozással folytattuk. Egy szép nyitó OM-al kezdtünk. Minden gyerkőc kapott két pohárkát, egyet mosolygós, egyet szomorú fejjel, megmutattam nekik a világos és sötét színű kövecskéimet is, és aztán elbeszélgettünk arról, hogy mit jelent a karma. Édes volt Bálint, mert az állatok karmaira gondolt. A szó másik jelentését egyik gyerkőc sem ismerte. Úgy hogy beszéltünk a jó és rossz cselekedetekről, a gyerekek is mondtak példákat. Megbeszéltük, hogy a tábor során gyűjteni fogják a kövecskéket, aszerint, hogy segítik vagy esetleg bántják egymást.
Majd elmeséltem a gyerekeknek a tábor vezérfonalát, miszerint az erdei ovisok itt a nyári szünetben Indiába utaznak az óvó nénivel együtt – aki én leszek. Megbeszélgettük, hogy ki milyen állatkölyök szeretne lenni. Majd megnézegettük a Földgömb lámpán, hogy hol is van a mi kis Magyarországunk, és hol is van India. Aztán színes nyomtatott Föld térképeket kaptak a gyerekek, és ott kerestük meg a két országot, a mi kis lencsényi Magyarországunkat, és a majd kontinensnyi Indiát. Aztán kivágva megmutattam a gyerekeknek, hogy Magyarország 32x férne bele Indiába, és rizsszemekkel néztük meg, hogy a 10 millió magyar (10 rizsszem) és az 1 milliárd indiai (egy kis zacskó rizs) hogyan is viszonyulnak egymáshoz. Megállapítottuk, hogy nagyon sok indiai van a magyarokhoz képest :-D
Elmeséltem a gyerekeknek, hogy ha autóval mennénk Indiába, 6 napig kellene egész nap utaznunk, és a benzin annyi pénzbe kerülne, hogy nem éri meg autózni. A gyerekek már kiabálták is, hogy repülővel kell menni. Kérdeztem, hányan repültek már, hát szinte mindenki :)
Először is vonatra szálltunk, és a „Megy a gőzös Kanizsára” dalocskával vonatoztunk egyet. Aztán megbeszéltük, hogy a Nyugatiból hogyan menjünk a repülőtérre, mindenki egyöntetűen taxira szavazott. A csapat egy része taxisofőrré, a többiek utassá változtak, és elindultunk párokban ki a repülőtérre, forgattuk a kormányt rendesen. A pirosnál mindig megálltunk, és gyakoroltuk a dudálást, mert elmeséltem a gyerekeknek, hogy Indiában az az autó nem megy ki a forgalomba, amelyiknek nem működik a dudája, mert mindenki megy össze-vissza, és dudál egyfolytában :-D A repülőtéren megismerkedtünk a váróval, aztán be is checkoltunk, mindenki kapott pecsétet az útlevelébe, mindenkinek kellemes repülőutat kívántunk, majd beszálltunk a repülőgépbe. A stewardess elmagyarázta, hogyan használjuk az oxigén maszkokat szükség esetén, hogy mikor kell bekötni magunkat és mikor járkálhatunk a gépen, hogy kell becsukni a felső szekrénykéket, ahol a bőröndjeink vannak, és miért is nem kell megijedni, ha turbulenciába kerül a gép, és kicsit rázkódik. Elmondta azt is, hogy fél napot fogunk repülni, 12 órát. Felszálltunk, felemelkedtünk 10ezer m magasra, amikor Bálint ki akart esni a repülőgépből, de gyorsan tisztáztuk, hogy ilyen magasban olyan hideg van, hogy megfagyna, nem beszélve a magasságról, ugye, így sikerült meggyőznöm Bálintot, hogy nem kellene kiesni abból a repülőből ;)
Delhiben szálltunk le a géppel. Megállapítottuk, hogy itt még melegebb van, mint otthon volt, és mert egész nyáron esik le az éves csapadék, nagyon párás is. Legyezgettem a gyerekeket. Aztán abban maradtunk, hogy mivel nagyon közel vagyunk a Himalájához, ezt domborzati és állam térképen is megnéztük, első utunk oda fog vinni. Kérdeztem, ki tudja, mi az a Himalája. Erről még senki sem hallott, úgy hogy megbeszéltük, hogy ez a világ legmagasabb hegysége, több, mint 8000 m a legmagasabb hegycsúcs, fenn örök hó és jég van, és hideg.
Megpakoltuk a hátizsákjainkat, tettünk bele esőkabátot és hálózsákot is, aztán nekivágtunk. Magas térdemeléssel mentünk, ahogy kaptattunk felfelé a Himaláján. Aztán másznunk is kellett, elképzeltük, hogy a padló a meredek sziklafal, és felkúsztunk rajta, mint pókember. Egy fennsíkon sátortábort vertünk. Itt már elég hűvös volt, kellettek a hálózsákok. Felosztottunk a munkát, volt aki sátrat vert, és volt, aki fát gyűjtött. Aztán tüzet raktunk, és körbeültük. Elénekeltük a „Tábortűz melegén…” dalocskát 3-4x, és próbáltuk megtanulni. Aztán nyugovóra tértünk, de őrséget jelültünk ki, mert itt fenn a Himaláján vannak medvék, farkasok, hópárducok, rókák, és óvatosnak kellett lennünk, nehogy elcsenjék az élelmünket, vagy esetleg valamelyik erdei ovis állatkölyköt elragadják. Volt a csapatunkban medve, farkas és hópárduc is (Bálint, Gergő és Emma), ők vállalták az őrködést, hogy talán ők szót tudnak érteni békésen a saját fajtájukkal. Így is lett. Elsőként egy medve érkezett, aki nagyon éhes volt, de a gyerekek megkínálták őt a saját ételeikből, és így békésen elbeszélgettek. A himalájai maci megtudta, hogy a gyerekek Magyarországról érkeztek. Összebarátkoztak :) Lili és Bálint baby maci szeretett volna itt maradni a himalájai macival, de megbeszéltük, hogy itt nehéz élelmet találni, a mama maci nem tudja vállalni a két új bocsot ? Visszatért mindenki a sátrába, hálózsákjába, folytattuk az őrködést is, ekkor érkezett a farkas. Milán először le akarta lőni, Gergő pedig, aki a farkaskölykünk volt, kis híján közelharcba keveredett vele, de mindkét heves vérmérsékletű gyermeket sikerült meggyőznünk, hogy ne erőszakkal próbáljuk megoldani a helyzetet. A többiek élelmet hoztak, és a himalájai farkas olyan hálás volt, hogy a társait is hívta egy közös magyar-himalájai farkas fogóra :) Közben A Dzsungel könyve musicalből szólt a „Farkas vagyok” dal, akit lekaptak, lefelé néző kutyába ment le, és alatta átbújva lehetett kiszabadítani. Felváltva voltunk fogók: én, Lea, Lili, én és Lili, kifulladásig. Közben eleredt az eső, hűs permet hullt az állatkölykökre. Aztán újabb lepihenés következett, és most egy hópárduc zavarta meg az éjszaka nyugalmát, de őt is gyorsan megszelídítették a gyerekek pár finom falattal, melyért cserébe a Dzsungel könyve tigrises dalára megtanultuk a tigristáncot: használtuk a karmainkat, mancsainkat, kimutattuk a fogunk fehérjét, lépegettünk-lopakodtunk puhán. Aztán megcsináltuk a tigris pózt, és mindenki, aki szépen kitartotta, kapott egy „jó karma” kövecskét. A végén szánkóztunk párat a himalájai havasokban :)
Utána megnéztünk két diafilmet: Frakk és a lusta macskák ill. Bogyó és Babóca és Rokonaik címmel. Még vetítővásznunk is volt!!
Aztán már itt is volt az ebédidő. Vitamin levest ettünk sok zöldséggel, megbeszéltük, milyen zöldségek voltak benne (répa, borsó, zeller, zöldbab, karfiol), és hogy miért fontosak a zöldségek. Aztán tejszínes pulykaragut ettünk orsótésztával – ez utóbbinak azért nagyobb sikere volt, mint a levesnek, rengetegen repetáztak ;) Megint nagyon szépen, nyugodtan ettek a gyerekek, és jelentős mennyiséget :)
Ebéd után 40-50 perc sziesztát tartottunk, annak reményében, hogy alvás is lesz ;) Végig mesét olvastam a Varázsfelhő c. könyvből, ami azt hiszem, nagyon tetszett a gyerekeknek, mert alig volt pisszenés, úgy hallgatták, és csak 1-2x kuncogtak a viccesebb részeken :) Végül egyedül a gimnazista lányom aludt el :-D ezen mindannyian jót mulattunk ?
Megint rövid szabad játék következett. Óriási sikere volt a jelmezeknek és a vasútépítőnek ;) A gyerekek csodálatosan játszottak együtt, szinte fájt megszakítani a gyönyörű szabad játékukat.
De azért folytattuk a programot, miután Izával eltakarítottuk az ebéd maradványait, és előkészítettük az alkotást, hívtuk a többieket is. Mivel ma a Himalájában jártunk, onnan hoztam köveket. Mindenki húzott a kis zsákocskámból vakon egy követ, és mindenki elégedett volt a választásával. Aztán állatos szalvétákat hoztam, mindenki választhatott, hogy mit szeretne decoupage-olni a kövére. A szalvétáról kis segítséggel mindenki kiválasztotta, hogy mit vág ki a kövére, aztán fel is ragasztottuk. Holnapig száradnak a kövek, akkor folytathatjuk a dekorációt filctollal.
Ez után már az uzsonna következett, gyümölcsjoghurt és linzerkarika. Szerintem nem voltak éhesek a gyerekek, annyira szépen ebédeltek, de azért úgy 50%-os sikerrel zártuk az uzsonnát.
A szülők érkezéséig folytatódhatott a szabad játék :) Én úgy érzékeltem, hogy nem nagyon igyekeztek ki a gyerekek a szülőkhöz :) Bálint még visszajött, hogy megköszönje a napot, és biztosítson róla, hogy holnap is jön :) Iza búcsúzóul csak annyit mondott: „Tök jó nap volt!” Szerintem is, gyerekek! Szuperek voltunk!! Mindenkinek jó pihenést, holnap találkozunk, hogy folytatódjanak a kalandjaink :)



Kövess minket a Facebook-on!